Minden egyes év végén, legalább egy teljes napot rászánok arra, hogy értékeljem az adott évet, levonjam a tanulságokat, majd az összefoglaltak alapján megtervezzem a következő évet.
Mielőtt félreértenéd, nem tervezek meg 365 napot előre, csak szimplán a fő irányvonalakat. De ezek lesznek azok az irányvonalak, fókuszok, célok, melyek egy teljes évemet végig kísérik. Ezért, ügyelek arra, hogy ne csak „túl legyek” a célkitűzésen, hanem alaposan átgondoljam, mit is szeretnék valójában.
A célkitűzésnek ugyanakkor szerves része az előző időszak, év értékelése. Amikor megnézed, mit csináltál jól, rosszul, mit kellett volna másképp, hogyan lehetett volna gyorsabban/könnyebben megvalósítani stb. S ez az, mit nagyon sokan kihagynak a képletből.
Előző év tapasztalatai + Igények, vágyak = Új célok
Pedig rengeteg fejfájástól mentheted meg magad, ha átgondolod, mi is volt a sikereid vagy éppen kudarcaid kulcsa, mit tanultál a megmozdulásaidból.
Ebben az értékelőben összeszedtem a 2021-es évem főbb mozzanatait és tanulságait. (Nyugi, a nagyon komoly és mély következtetéseket, meghagytam magamnak!)
Az évértékelőt összesen 3 fő részre osztottam.
Utazás, vállalkozás és magánélet. Így, ha nem érdekel valamelyik rész, azt nyugodtan átlépheted.
Utazás
Lacival az egyik legfőbb 2021-es célunk az volt, hogy elutazunk valahova 1 teljes hónapra. Ez volt az egyik legnagyobb közös vállalásunk az évre és büszkén mondhatom, hogy sikerült megugranunk.
Március 6-án indultunk a Dominikai Köztársaságba, pontosan azon a hétvégén, amikor itthon ismételten bezárt konkrétan minden. Mondhatod, hogy milyen szerencsések voltunk, hiszen kimaradtunk a megszorításokból. Valóban… ilyen szempontból elég nagy mákunk volt, mert Dominikán szinte semmit nem éreztünk a vírusból.
Helyette viszont január közepétől egészen az indulásig ment a huza-vona.
Már írom is, hogy mit értek huza-vona alatt.
Januárban már muszáj volt repjegyet foglalnunk, hogy ne menjenek fel az egekbe az árak. Ugyanakkor ebben a hónapban még teljes mértékig kilátástalan volt szinte minden. Nem tudtuk, hogy 2 hónap alatt nem változtatnak-e annyit a beutazási feltételeken, hogy egy hónapból például 1 hetet karanténban kell töltenünk, vagy épp nem zár-e be teljesen az ország.
A fentiek miatt igyekeztünk olyan országot választani, ahol kevesebb változtatás volt az elmúlt időszakban. Így esett a választásunk Dominikára. Hozzáteszem, körülbelül 2 teljes hétvégénk ment rá, mire minden lehetséges ország covid korlátazásainak utánajártunk és mérlegeltük a kockázati tényezőket.
Miután meglett a repjegyünk, jött a következő nagy etap: a szállás. Egy hétvégére is meggondolja az ember, hogy hová foglaljon, nemhogy 1 teljes hónapra. Nagy nehezen sikerült megállapodnunk és találtunk is egy számunkra tökéletes helyet. A bibi az volt, hogy 1 héttel az indulás előtt visszamondták a lefoglalt apartmanunkat, arra hivatkozva, hogy eladták, szóval kereshettünk másikat.
Elég sok melónk volt azon a héten, hogy minden szükséges dolgot elintézzünk az indulásra.. Gondolhatod mennyire hiányzott az életünkből az új apartman keresés. Végül arra a döntésre jutottunk, hogy intézünk szállást 4 napra és amikor megérkezünk, akkor foglalunk csak egy újabb szállást hosszabb időre.
Mindemellett folyamatosan néztük, hogy Dominika, Németország, Svájc változtat-e valamit a beutazási feltételeken. Utóbbi kettő azért volt érdekes részünkről, mert ezekben az országokban kellett átszállnunk. Természetesen az indulás előtt 1 héttel változtatott Németország és számunkra még az induláskor sem volt teljesen világos, hogy a reptéri tranzitáláshoz kell-e teszt, mert ellentétes infók hada volt a neten.
Mindezt azért írtam le, mert nagyon sok mindenkitől megkaptam a kintlétünk alatt, hogy milyen jó nekünk, hogy csak fogjuk magunkat és lelépünk. Igen…. szuper jó volt és 2022-ben úgy néz ki, hogy ismétlünk! De szeretném hangsúlyozni, hogy az 1 hónapos utazást nem annyi előzi meg, hogy megveszem a repjegyet, foglalok szállást, bepakolok a bőröndbe és hellószia. Rengeteg meló és stressz egy ilyet összerakni, amellett, hogy rengeteg pénzt kockáztatsz közben.
De ezeket leszámítva természetesen Dominika volt az év fénypontja. Csodálatosan szép, türkiz víz, kedves és laza emberek, és jobbnál jobb ételek.
Sosem jártunk még az amerikai kontinensen, így duplán nagy élmény volt, hiszen az amcsi hatás, feeling és gondolkodás Dominikára is begyűrűzik.
Voltunk hajótúrán, buliztunk katamaránon, sétáltunk kakaóbabültetvényen, készítettünk kézműves csokit, lovagoltunk vízesés mellett, voltunk szivargyárban és bálnalesen is. Jah és rámdobtak egy majmot a parton.
Eszméletlen nagy élmény volt! S nemcsak a gyönyörű táj és újdonságok miatt! De erről majd a magánéleti részben.
Nyáron elmentünk a szüleimmel közel 1 hétre a Garda-tóhoz. Egy 10 km-es szakaszt leszámítva körbekocsikáztuk a tavat, s a geocachingnek köszönhetően szinte minden eldugott, gyönyörű részét láttuk a tónak. Igazi kikapcsolódás volt az egész családnak.
Az utazgatásokból még egy nagyobbat emelnék ki, ami nem más, mint Albánia. Kétszer 2 hetet töltöttünk az országban. Immár azért nem egy teljes hónapot, mert 2 hét után hazajöttünk a barátaink esküvőjére. Körülbelül 4-5 napot voltunk itthon és mentünk is vissza Albániába újabb 2 hétre.
Albániát kicsit másabban éltük meg, mint Dominikát. Az első két hetet Durresben töltöttük. Valójában 2 nap is bőven elég lett volna ott, nekünk nem igazán tetszett. Az albán ételek finomak, az emberek rendkívül segítőkészek, de látnivaló nem igazán akad. Pontosítva látnivaló az van, csak sokkal szebbeket találsz délebbre. Ezért, az újabb két hétre már egészen délre, Sarandára mentünk. Innen kezdtük igazán élvezni Albániát.
Mind a kétszer kocsival jártuk meg az országot. Sikerült úgy alakítani az oda-vissza útvonalakat, hogy Montenegróban és Észak-Macedóniában is eltöltöttünk egy kis időt, így igazi kis balkán túrával zártuk a nyarat.
Volt még pár kisebb utazásunk belföldön is, de ha azokat is megemlíteném, már nagyon hosszú lenne ez az évértékelő.
Minden egyes utazásunk alkalmával, kivéve a családi nyaralást, dolgoztunk. Hétköznap igyekeztünk normál munkarend szerint haladni a dolgainkkal, hétvégén pedig felfedeztük a környéket. Korábban rendkívül irigyeltem azokat, akik digitális nomádként élnek, tehát onnan dolgoznak, ahonnan csak akarnak. Megtapasztalva még mindig csábító ez az életforma, de már látom a hátoldalait is. Nem valami egyszerű ám a munkára koncentrálni, miközben ott van melletted a tenger és mindenki pihen, napozik. Sőt… a nyaralók kifejezetten furcsán néznek, amikor laptoppal a kezedben ülsz a parton és igyekszel minél árnyékosabb helyet találni, hogy lehetőleg lásd is a monitort.
Nem egyszerű alkalmazkodni az időeltolódáshoz sem, főleg amikor konzultácót vagy webinárt tartasz magyar idő szerint.
S nem egyszerű kialakítani az új napi rutint sem. Merthogy egészen más lesz, mint amit Magyarországon megszoktál, az is biztos. De már egyre jobb és jobb vagyok benne. 😊
Vállalkozás
Ha egyetlenegy szóval szeretném jellemezni az idei évét az Urald az életednek, azt mondanám: komfortzóna. Ugyanis vagy a nagyon szűk komfortzónámban mozogtam, vagy attól rettentően távol. Nem voltak köztes állapotok.
A 2021-es évet rögtön 2 webinárral indítottam, ami nekem nagyon nagy lépés volt. Korábban sosem tartottam még online előadást, idén vállaltam be először. Aki követ, olvas egy ideje, az tudja, hogy nagyon izgulós típus vagyok és nem szeretek közönség előtt beszélni. Már a középiskolában is utáltam felelni, s lehetőleg kerültem minden hasonló szereplést. Ezért, számomra az 2 előadás kifejezetten komfortzónán kívüli volt.
Viszont egészen jól sikerültek, még jól is éreztem magam közben. Ezért, idén bevállaltam még 4 online előadást. Nem mondom, hogy nem izgultam előttük, mert hazudnék. De már sokkal jobban kezelem ezt az izgulást, mint a legelső alkalommal.
A kezdeti nagy komfortzónás kilépést követte egy nagyobb szünet. Pontosabban egy olyan időszak, amikor semmi olyat nem csináltam az Urald az életedben, ami kihívást jelentett volna. Megcsináltam a tervezéses oktatóanyagom és tartottam a konzikat. Valahol érthető is, mert ekkor készültünk és utaztunk Dominikára. Bőven elég volt az izgalom erről az oldalról. 😊
Dominikáról hazaérve viszont 2 nagyobb fába is vágtam a fejszém. Az egyik a mentorprogramom elindítása, a másik pedig a könyvem megírása volt.
A mentorprogramom elindítását bár nagyon sok konzultáció előzte meg, mégis nagy kihívást jelentett. Úgy akartam összerakni a mentorprogramot, hogy bárki, aki azt elvégzi, pozitív irányba javuljon az időgazdálkodása, s ezzel együtt az életminősége.
Egy olyan tematikát kellett kitalálnom, ami annak is hasznos, aki még csak bontogatja a szárnyait az időgazdálkodás terén, s annak is, aki már egészen magas szinteken űzi ezt a dolgot. Mindezt persze úgy, hogy figyelembe veszem magát az egyént, az igényeit, az élethelyzetét, az életstílusát, hogy ne csak egy sablon dolgot adjak át.
Számomra nagy kihívás volt úgy megalkotni a programot, hogy rövid idő alatt, szinte bárkinek segíteni tudjak rendbe tenni az időgazdálkodását, s meghatározni a prioritásokat az 1000 féle dolog közül. De sikerült. Legalábbis az a 12 ember, aki már részt vett a programban, ezt mondja. 😊
A másik nagyobb falat idén az az első könyvem megírása volt. Úgy voltam az egész könyvírással, hogy megírtam már 2 szakdolgozatot, ez is menni fog. Ment is…. de köszönő viszonyban sem volt a kettő egymással. 😅
Ha már olvastad a könyvem, akkor tudod, hogy rengeteg példát megemlítek benne a saját életemből. Számomra az egyik legnagyobb dilemma volt a könyv írása közben, hogy meg merjek-e nyílni annyira, mint amennyire azt megtettem. Nagyon személyes és sokszor mély példákat hoztam benne. Némelyiket magamnak is nehezen vallottam be. De úgy voltam vele, szükség van erre azért, hogy az olvasó lássa, én is megszenvedtem azzal, amit elértem, nem hullottak a dolgok az ölembe.
A könyvem megírását követően ismét begubóztam a saját kis világomba, a saját kis komfortzónámba. Ekkor már magabiztosan segítettem a mentoráltaknak, készültem a könyv megjelenésére, az év végére. Valahogy úgy éreztem elég is volt idénre ennyi izgalom. Mindez tartott addig, amíg szembe nem jött egy újabb komfortzónán kívüli lehetőség. Ez pedig nem mást volt, mint egy újabb előadás, csak immár személyesen.
Előző éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam, annyira ideges voltam. Utólag pedig azt kell, hogy mondjam méltó megkoronázása volt az évnek. Eszméletlen jól éreztem magam, egészen biztosan nem ez volt az utolsó offline előadásom.
Magánélet
És végül, de nem utolsó sorban pár mozzanat a magánéletemből.
2021 januárjában elmentünk Lacival életünk első síoktatására. Jövőre folytatjuk, mert szeretnénk télen ezt a sportot űzni.
Menyasszony lettem! 😍 Mesébe illő lánykérésem volt a Dominikai Köztársaságban. Sosem felejtem el! Készült róla egy videó, mely többet mond minden szónál.
Májusban elkezdtük szervezni az esküvőnket és viszonylag hamar le is foglaltuk a főbb szolgáltatókat. Teljesen megnyugodtam, hisz simán ment minden, mint a karikacsapás. Mindez viszont csak addig tartott, amíg nem kaptuk a hírt, hogy az esküvő helyszínéül választott kastély tetőszerkezete teljesen leégett. Két választásunk volt.
Vagy elölről kezdjük az egész szervezést, szolgáltatókkal, mindennel együtt vagy a régi szolgáltatóink megmaradnak és a már kiválasztott dátumra megpróbálunk új helyszínt találni.
Gondolhatnád, hogy az új helyszín könnyebbnek tűnik…de nem volt az. Egy július közepi dátumra már szinte az összes szóba jöhető helyszín foglalt volt. 2-3 óra reménytelen telefonálgatás után, az egyik helyszín azt mondta, szabad nekik még az a dátum. El sem tudom mondani, hogy mennyire megörültem. 😊
Idén felújítottuk a teraszunkat, a kertet és a fürdőszobát. Aki bármilyen felújítást csinált már, az tudja, hogy ez nem kis meló. Leginkább azért, mert a szakemberek olyanok, mintha idő szempontjából teljesen más bolygón élnének. Az „Egy hét alatt készen van” mondatok után már megtanultam, hogy jó esetben talán 1 hónap múlva tényleg készen lesz. De a lényeg, hogy idegileg ezt is túléltük.
És végül, de nem utolsó sorban, sikerült visszanyerni a régi formám. A sok utazás során nem igazán figyeltem oda, hogy mit eszem. Élveztem a helyi ételeket, nem vontam meg magamtól semmilyen édességet. Meg is lett az eredménye. Szeptemberre 60 kg felett voltam, ami esetemben rekord. Ekkor döntöttem el, hogy muszáj valamit csinálnom, mert ez így nem maradhat.
Bár az utazások után mindig próbáltam odafigyelni az étkezésre, a mozgásra, ez csak egy ideig működött. Egy hétvégéi kiruccanás alkalmával mindig visszajöttek azok a kilók, amiket kínkeservesen leadtam. Egészen szeptemberig játszottam ezt, utána megelégeltem és segítséget kértem.
A Testszervíznek és Babos Katalinnak köszönhetően sikerült 5 kg-tól megszabadulnom, így újra beleférek a régi nacikba. Hiánypótló az a tudás, amit átadott és nem lehetek elégszer hálás neki. Amellett, hogy megszabadultam a plusz kilóktól, sokkal energikusabb lettem, és az állandó fejfájásom is megszűnt. És nem….ez nem egy diéta volt. Ez egy olyan életmódváltás, ami megtanította, hogy egy szupermarketben mi az, amit nyugodt szívvel levehetek a polcról, s mi az, amit örökre felejtsek el. Ami több annál, hogy kerüld a fehér lisztet és a cukrot. Az év egyik legjobb döntése volt, hogy jelentkeztem hozzá! 😊
Összességében egy rendkívül tartalmas évem volt. Egyik felem sajnálja, hogy véget ér, a másik viszont iszonyatosan várja a következőt. ❤️
Urald az életed vállalkozói és menedzsment fókusz, 1 hónap külföld, emelet felújítás, esküvő, nászút, golf tanulás….Csak hogy párat említsek a következő évi tervekből. Egy biztos…..nem fogunk unatkozni 2022-ben sem! 👍