Nálunk a karácsony valójában tavaly december 28-án reggel ért véget. Ugyanis addig voltak nálunk a szüleim, addig hívtunk magunkhoz más családtagokat is, hogy együtt karácsonyozzunk, és végre megmutassuk az immár elkészült munkánkat: Az új házunkat. (De erről később.)
28-án a délelőtti órákban fogtam hozzá az évértékelésnek, ami egy teljes napot követelt tőlem! Konkrétan begubóztam a kanapéra, magam mellé tettem egy tányér megmaradt süteményt és nekiálltam a saját évértékelő, évtervező munkafüzetem kitöltésének.
A munkafüzet előszavában úgy fogalmaztam, hogy aki kitölti, az nyugodtan használjon naptárat, nézegesse a közösségi médiára kiposztolt fotókat, azért, hogy vissza tudjon emlékezni, mi is történt az évben.
Nos, én magam az évértékelő munkafüzetet mindenképp fejből szerettem volna kitölteni, ugyanis kíváncsi voltam, mi az, amire ténylegesen emlékszem, ami megmaradt és nagy hatást gyakorolt rám.
Az alábbiakban ezekről olvashatsz pár részletet! (Ha valamelyik terület nem érdekel, nyugodtan görgess tovább!)
Nyaralás
Szóval ami nagyon megmaradt 2020-ból az az, hogy a COVID ellenére be tudtuk járni Dél-Franciaországot.
S erre nemcsak azért emlékszem, mert nyaraltunk és azok egyébként is jók. Hanem azért is, mert mindkét külföldi nyaralásunk nagyon necces volt. (Horvátországban voltunk még, de arról most nem írok.) Franciaországba kocsival mentünk, s mikor lefoglaltuk a szállásokat, egyáltalán nem voltunk benne biztosak, hogy átmehetünk majd a határokon.
Normális tájékoztatás, leírás szinte semmilyen oldalon nem volt júniusban, amikor döntenünk kellett, hogy megyünk, vagy sem. Pontosabban volt tájékoztatás, de csupa-csupa ellentmondással. És nemcsak a magyar tájékoztatás, de a francia is. Ami alapján meghoztuk a döntést, hogy Franciaországi Facebook csoportokban mozgok/mozogtam és ott kérdezősködtem, hogy ki utazott mostanában a francia-olasz, olasz-szlovén határokon. Ugyanis akkor csak az volt a biztos, hogy Magyarországból a szomszédos országokba mehetünk, tehát a szlovén határon még átjutunk. Csak azt nem tudtuk, mi lesz a többi határral….
Végül a legtöbben arra biztattak minket a csoportokban, hogy induljunk el nyugodtan, engednek a határokon, szóval belevágtunk! S egyáltalán nem bántuk meg.
Monacotol Marseille-ig végig kocsikáztunk a déli parton, úgy, hogy több helyen megszálltunk. Felejthetetlen élmény volt. Az meg végképp, hogy a Monaco kaszinóban csak a személyimből látták, hogy nem francia vagyok, elvileg olyan szépen beszéltem franciául. Jól esett mikor ezt mondta a jegyadó, hisz akkor kb 1 éve nem használtam aktívan a nyelvtudásom.
Sikerült körbebicikliznünk a Balatont is! Siófokról indultunk és az északi part felé vettük az irányt. 4 nap alatt tettük meg a távot, amire utólag belegondolva elég lett volna 3 is, de mi azért szerettük volna élvezni a Balatont. A délelőttünk így biciklizéssel, a délután pedig pihenéssel, sétával, fürdéssel és borozással telt. Kivéve a második nap, amikor egy nagyobb távot kellett megtennünk, mert egyszerűen nem találtunk közelebb szállást. (Ez volt az augusztus 20-ai hétvége és mi naivak azt gondoltuk, hogy 1,5 héttel korábban lesz hely….Hát nem volt. 😀 )
Szóval a második nap Csopakról Keszthelyig kellett eljutnunk. Szállástól szállásig 80 km-ert tekertünk. Amikor odaértünk a szállásra az első dolgom volt, hogy megfürödjek és befeküdjek az ágyba. Nos az ágyból másnap reggelig fel se keltem, annyira kimerültem és fájt mindenem!
A 40. km után, ami ugye még csak a fele volt, már úgy bicikliztem, hogy mindig csak a következő km-re, a következő tekerésre koncentráltam, mert legszívesebben behajítottam volna a biciklit a tóba. Nem vagyok hozzászokva a biciklizéshez, iszonyatosan fájt a fenekem, hiába volt rajtam biciklis nadrág.
Miközben tekertem, rájöttem, hogy valójában maga vállalkozás és minden más cél is ilyen. Vannak pontok, amikor az ember feladná, mert elege van az egészből. Aztán maga a cél, hogy el akar érni valamit, az hajtja tovább lépésről-lépésre. S mindig csak a következő lépésre kell koncentrálni, azt megvalósítani, kiküszöbölni, a biciklis esetemben túlélni.
Mikor az utunk végére értünk, leültünk a Balaton partra és tudatosult bennünk, hogy mennyit is tekertünk. Olyan hihetetlen volt az egész abból az egy pontból. De megcsináltuk! 🙂
Évet értékelni is ezért szeretek! Jó érzés kicsit visszatekinteni, hogy honnan indultam januárban és hova jutottam decemberben. Úgyhogy folytatnám is ezzel.
Vállalkozás
Januárban Budapestről Debrecenbe költöztem leginkább a párom miatt. Már a költözéskor tudtam, hogy vállalkozni szeretnék, de januárban még nagyon messze voltam a vállalkozás indítástól. Pedig az Urald az életed már működött 2019 októbere óta. Volt egy Facebook oldalam, ahova folyamatosan posztoltam, volt weboldalam, ahova cikkeket írtam, s próbáltam egy ügyfélkört kiépíteni majd kitalálni, hogy egyáltalán mire fog épülni a vállalkozás.
Meg akartam győződni arról, hogy van jövője az egésznek, érdekli az embereket és ebből meg fogok tudni élni.
Közben szembejött velem egy nagyon jó pályázati lehetőség is, amit kihasználva és mérlegelve az Urald az életeddel kapcsolatos tapasztalataimat, áprilisban létrehoztam a vállalkozást.
Kérdezheted, hogy mégis mi a fenéből éltem januártól áprilisig. Tudatosan felkészültem erre az időszakra, úgyhogy szimplán megtakarításból és munkanélküli segélyből.
Szóval ott tartunk, hogy április. Ekkor körülbelül 300 feliratkozóm volt, a Facebook oldal kedvelők száma pedig olyan 150 körül.
Májusban elértem az 1000 feliratkozót, ami 2020 december végére több mint 8100 lett. Facebook oldal követők is szépen megemelkedtek, egészen konkrétan 1800-ra.
Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mindez mikor és hogyan történt. Folyamatosan nőtt ez a szám és miközben zajlott az élet, dolgoztam, képeztem magam, tettem, amit kell, nem vettem észre az apró változásokat.
Akkor döbbentem rá erre, amikor évet értékeltem. S ekkor gondolkodtam el azon is, hogy mennyi változás történik egy év alatt. S nemcsak egy vállalkozásban, hanem az ember személyiségében is!
Mikor hivatalosan elkezdtem a vállalkozást, már rég nem aggódtam azon, hogy milyenek a posztjaim, hogy tetszenek-e másoknak, hogy adnak-e elég értéket stb. Szimplán csináltam, szimplán hozzászoktam. Pedig a leges legelső posztjaim nagyon nyögvenyelősek voltak.
Aztán április után kitaláltam, hogy videós oktatóanyagot gyártok. Az akkor elég kemény dió volt nekem, mert mily meglepő, kamerába kellett beszélnem. 🙂
Tisztán emlékszem, hogy amikor leültem az asztal mögé, 2 óriási lámpa világított meg, elindítottam a felvételt, s iszonyatosan izgultam. Pedig egyedül voltam a szobában, nem hallott senki.
Voltak olyan részek, amiket 10x mondtam újra, annyira béna voltam. Rengeteget őőőőő…..ztem is! Nem kis munka volt utána megvágni a videókat! Ráadásul volt olyan videó, amin csak a vágásnál vettem észre, hogy a fejem olyan, mintha órákat lettem volna a szoliban. De csakis kizárólag a fejem! Majdnem elsírtam magam, mikor megláttam. 50 perces felvétel, ami talán kuka!
Mindez azért történt, mert előlről 2 spot természetes fényű lámpa világított meg, felülről pedig egy meleg fényű mennyezeti lámpa, amik összevesztek, és az arcomon mutatkozott meg az eredmény.
Mindenesetre Terei Miklósnak köszönhetően sikerült kicsit kozmetikázni rajta, aki amúgy is rengeteget segített a videózásban! Elmagyarázta mit, miért, hogyan! Az egyik leghasznosabb oktatóanyag volt, amit eddig megvettem!
Mire tanított ez a sztori?
Bár nem sikerült tökéletesre kozmetikázni a szolis fejű videót, elfogadtam, hogy ez ilyen lett. Hogy nem tökéletes, hogy muszáj megengednem magamnak, hogy hibázzak, hogy el kell engednem a maximalizmuson. Hiába nem voltam elégedett a videók minőségével, ki kellett dobnom a piacra, különben abban a hónapban semmiből nem lett volna bevételem.
Úgy vagyok a videózással, hogy majd szépen apránként jobb és jobb lesz, de addig még elég sok videót kell felvennem és összevágnom! Mindkét területen bőven van mit fejlődnöm!
Rengeteget kellett tanulnom 2020-ban az eladásról és marketingről is. Nem csak a technikai részekről, hanem az alap dolgok megértéséről és gyakorlati alkalmazásáról is.
Eleinte nagyon nehezen vettem rá magam, hogy kiküldjek E-mailt arról, hogy hellószia, van egy új anyagom, ha érdekel, akkor megveheted. Olyan furák voltak az E-mailek, egyikkel sem voltam úgy igazán elégedett. Nemis úgy jöttek az eredmények, mint ahogy azt én magam elvártam. Muszáj volt tennem valamit, mert mégis csak ebből szeretnék hosszú távon megélni.
Mit csináltam?
Jelentkeztem Domán Zsolt Villám Vevőszerző Program képzésére, ahol igencsak megvilágosodtam. Rájöttem, hogy mekkora baklövéseim voltak, mit és hol rontottam el, mire nem figyeltem, amire nagyon kellett volna.
Azóta is, amikor el szeretnék adni valamit, előveszem a képzés jegyzeteit és pontról pontra megyek végig rajtuk. 🙂
Mit tanultam ebből?
Röviden: Folyamatosan tanulni kell! S egy vállalkozás esetében különösen. Főleg akkor, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt Te akarod!
Még egy képzést említenék meg, ami számomra nagyon hasznos volt és rengeteget tanultam, viszont ennek a gyümölcsét szerintem csak idén tudom kamatoztatni.
2020 júniusban elvégeztem egy projekt management képzést.
Eleinte azt gondoltam, hogy bár céges management dolgokat tanulok, csomó mindent át fogok tudni venni belőle, ami hasznos magánszemélyeknek, hisz eddig is ezt csináltam. Management tudást formáltam hétköznapira, mely megkönnyíti az emberek életét.
Viszont mire elvégeztem a képzést, rájöttem, hogy kb max 1-2 dolgot tudok átvenni az egészből, mert ez már nagyon-nagyon a céges vonal. Nem bánom a dolgot egyáltalán! Szeretnék ugyanis cégeknek management tanácsokat adni, úgyhogy legalább adtam ennek egy kis alapot!
Mit tanultam ebből?
Ha nem úgy jösz ki egy helyzetből, mint, amire egyébként számítottál, az nem jelenti azt, hogy kuka az egész. Szimplán egy másik előnyt kell meglátnod benne!
Vállalkozás tekintetében még egy dolgot említenék meg, egy nagyon komfortzónán kívülit!
2020. októberében megtartottam életem első webinárját!
Talán ez volt a legnehezebb, amire rávettem magam a videózás után. Soha nem tudtam előadni. Már az általános iskolában is izgultam a feleltetések, kiselőadások előtt. A gimiben és az egyetemen is folytatódott ez, immár azzal a különbséggel, hogy tüneteket is produkáltam. Remegett a lábam, de sokszor a hangom is elcsuklott.
Nembaj, én azért bejelentettem, hogy webinárt tartok!
Utólag azt mondom, nem volt nagy ördöngösség, magamhoz képest elég jól sikerült, s a visszajelzések is jók voltak. Viszont erre soha nem jövök rá, ha nem lépek ki a komfortzónából (ismét) és nem próbálom ki magam!
Úgyhogy ezen felbuzdulva 2021. januárt rögtön 2 webinárral kezdek! És nem… nem fogok kevésbé izgulni! Csak már van kis tapasztalatom!
Magánélet
Épp, hogy felköltöztem Debrecenbe 2020 januárban, azon kaptuk magam a párommal, hogy a második héten már házakat nézegetünk. Igazából bulinak indult az egész. Mondván nézzünk szét, gondolkozzunk egyáltalán mik az igények, mit szeretnénk.
Nos ez a „buli”, odáig fajult, hogy január végén házat vettünk. Nem akartunk ilyen gyorsak lenni, de találtunk egy olyat, ami számunkra majdnem tökéletes! Egyedül a kilátásunk lehetne szebb, de azzal megbarátkoztunk.
Márciusban költöztünk be és onnan indult csak az igazi buli.
(A képen az a helyiség, ahol leges legelőször berendezkedtem! No comment…)
Volt jópár meglévő cuccunk, de azért be kellett rendezni a házat, kicsit újítani, modernizálni! Novemberre jutottunk el oda, hogy minden főbb dolgot megvettünk, berendeztünk, átfestettünk, kidekoráltunk. S nem azért mert lusták voltunk…
Rengeteget vártunk a szakemberekre, rengetegszer bosszankodtam, s rengetegszer adtam hálát magunknak, hogy nem fogtunk bele az építkezésbe! Bőven elég volt ez is.
Mit tanultam ebből?
Türelmet, türelmet és türelmet!
A Covid és én
De türelmet nem csak ebből tanultam, hanem a Covidból is!
Szerencsére online dolgozom, így vállalkozás szempontjából nem érintett különösebben. Viszont bosszankodtam eleget én is!
Bezárt az edzőterem, nem tudtunk squasholni járni.
Hol tudtam táncórákra járni, mert meg lehetett őket tartani, hol nem.
Otthonról dolgozom online, így ez volt az a két lehetőség, amikor ki tudtam mozdulni itthonról a bevásárlást leszámítva. Ez a két tevékenység kapcsolt ki, itt eresztettem ki a fáradt gőzt.
De ezt elvették tőlem. Voltak nagyon nehéz pillanatok, hangulatváltozások, hullámvölgyek. Szerintem az ember huzamosabb ideig nem lehet bezárva. Egyszerűen kell a szociális tér, legyen bármilyen introvertált is. De ez csak az én véleményem.
Mindenestre futással, itthoni edzéssel kezeltem ezeket a dolgokat, levezettem a felgyülemlett stresszt. Ugyanakkor hiányzik a régi szabadabb életem, remélem 2021-ben ha csak parányi részét is, de visszakapom!
Ezek voltak a főbb dolgok, amik eszembe jutottak 2020-ból. A nyaralások, a vállalkozással kapcsolatos küzdések és sikerek, a képzések, a komfortzóna, a ház és a Covid!
Kanyarodjunk vissza magához az évértékeléshez
A legszebb és legnehezebb pillanataimat tehát nagyon hamar sikerült összeszednem. Azon viszont már elég sokat agyaltam, hogy mi volt a három legrosszabb döntés, amit meghoztam 2020-ban, vagy mi az, amire kevesebb időt kellett volna fordítanom. De arra is nehezen tudtam válaszolni a munkafüzetből, hogy az egyes kihívásokat miképp oldottam meg. Hisz a legtöbb 2020-as kihívásom nagyon összetett volt és mire megoldottam, láttam az eredményt, eltelt 1-2-3 hónap. Nem tudom pontosan mi járult hozzá a sikerhez, csak olyan összetevőket tudtam írni, mint: kitartás, türelem, tanulás, tervezés, ötletelés és a folyamatos agyalás, hogy miképp lehetnék jobb.
Szó szerint leszívta az agyam a munkafüzet évértékelő része, pedig csak 1-1,5 órát szántam rá.
Kicsit pihentem, aztán elővettem a naptáram és konkrétan végig lapoztam egy teljes évet.
Immár a harmadik éve csinálom ugyanis, hogy minden hét végén leírom azt, hogy milyen jó dolgok történtek velem azon a héten. Csakis kizárólag a pozitív dolgokat írom le, a negatívakat nem! (Viszont ha van olyan hét, ahol alig szerepel pozitív dolog, csak ilyen simliségek, apróságok, akkor tudom és szinte tisztán emlékszem, hogy az valójában egy pocsék hét volt. Mégis igyekszem mindig a pozitívat kiemelni.
Szóval szépen lapozgattam a naptáram, mert kíváncsi voltam, hogy mik voltak azok az események, történések, melyek amúgy nem jutottak eszembe, de akkor, amikor történt, nagy hatással volt rám.
Meglepő, hogy mennyi mindent kihagytam az évértékelőből, amit fejből töltöttem ki.
Kiegészítettem tehát az évértékelőt kisebb kirándulásokkal, eseményekkel, jó emlékkel és azt éreztem, rendkívül hálás vagyok. Voltak hullámvölgyek az életemben, voltak nehéz pillanatok, amikor összeszorított foggal kellett tovább menni, dolgozni és csinálni, csinálni, de végül meglett az eredménye.
2020 legnagyobb tanulsága talán az volt számomra, hogy merni kell kockáztatni. Merni kellett szállást foglalni és fizetni Franciaországban, úgy hogy nem tudom, át tudok-e jutni a határon. Merni kellett videózni. Merni kellett új dolgokat kipróbálni a vállalkozásban, amiről nem tudtam előre, hogy fog-e működni vagy sem. Merni kellett webinárt tartani. Merni kellett belevágni a ház projektbe, stb..
Mindig akkor jöttek az eredmények, amikor kockáztattam valamit, amikor kiléptem a komfortzónámból. Úgyhogy 2021-ben sem lesz ez másképp!
Aztán egyetlen dolgot csináltam még meg, ami az évértékeléshez kötődik. Leírtam a hónapok neveit egymás alá és melléjük írtam, hogy az adott hónapban mi jelentette számomra a fő fókuszt. Mikor min dolgoztam. Valójában csak meg akartam győződni arról papíron is, hogy egy hónap sem volt olyan 2020-ban, amikor csak tengtem-lengtem.
Miért?
2020-ban volt pár olyan pillanatom, amikor azt éreztem, nem úgy haladok, ahogy kellene, lassan jönnek az eredmények stb. Úgyhogy most 1 évet áttekintve szerettem volna szembesülni azzal, mi a fenét csináltam hónapról-hónapra.
Szerencsére sikerült felmentenem saját magamat! Nem volt olyan hónap, amikor ne tettem volna valamit vagy a szakmai, vagy egy magánéleti cél felé. Csak értelemszerűen, amikor az egyikre koncentráltam, egy másik terület hátrébb szorult. Viszont valahogy mindig sikerült időben észrevennem, amikor egy területet elhanyagoltam, s időben be tudtam avatkozni.
S ne gondold azt, hogy ezáltal mindig egyensúlyt volt az életemben. Szó sincs ilyesmiről. De törekedtem arra, hogy a lehető legközelebb legyek hozzá!
Mikorra végeztem az évértékeléssel már teljesen gatya voltam agyilag, úgyhogy az évtervezést másnap csináltam meg.
Évtervezés
Itt valójában nem sok extrát csináltam. Kitöltöttem a munkafüzet évtervező részét. 🙂
Emlékszem, hogy 2019-ben, mikor terveztem az évet, alig bírtam összeszedni 20 álmot, célt. Valahogy akkor nem mertem nagyot álmodni. Most ez kevésbé volt elmondható. A 20 rövid és hosszú távú célom nagyon hamar összejött, s még túl is léptem.
Úgyhogy ebből kellett kiválasztanom 3 olyat, amit idén megvalósítok, vagy ha nagy a cél, akkor elkezdem megvalósítani. Számomra ez volt a legnehezebb feladat. Hisz úgy kellett belőnöm a célokat, hogy ezek éves célok, tehát ne olyat írjak, ami 1 hónap megvalósítható. Hanem olyat, amivel azért van munka bőven, kihívás és viszonylag nagy falat.
Egy dolgot szeretnék ebből a fő három célból megosztani, ami nem más, mint egy könyv megírása. Határidőnek 2021. szeptember 30-at adtam. Úgyhogy mivel ezt már leírtam, muszáj leszek meg is valósítani! Kérd számon nyugodtan, ha addig nem lenne könyvem! 🙂
Évtervezés közösen
Szokás nálunk, hogy a párommal is leülünk közösen és évet értékelünk, tervezünk. Ilyenkor először megosztjuk egymással a gondolatokat. (Igen, konkrétan azt, amit a munkafüzetbe is leírtunk). Majd beszélgetünk, megkérdezzük, miben tudunk a másik segítségére lenni stb..
Ha ez megvan, nincs több gondolat, akkor jönnek a közös célok!
Felírtunk 10-et, amit idén szeretnénk megvalósítani, aztán reméljük, hogy legalább a fele összejön! 🙂
Köztük szerepel például az, hogy megtanulunk síelni, kívülről újrafestjük a házat, felújítjuk a teraszt, csinálunk egy közös vállalkozást és az is, hogy idén újra körbebiciklizzük a Balatont, csak most a másik irányból. De nagyon szeretnénk 1 hónapra elutazni valamerre, reméljük a megfelelő feltételek is adottak lesznek hozzá. 🙂
